Sziasztok,
Képzeljétek újra alkalmam adódott, hogy dolgozzak egy keveset. Hetente 2-3 nap 4 órát kisegítek a régi munkahelyemen és egy új helyen. Előre kissé gyomoridegem volt, hogy is fog ez menni, már egy éve nem dolgoztam, a gyermek most a leganyásabb.
De szerencsére a régi munkahelyem egy karnyújtásnyira fekszik, így arra gondoltam, ha a gyerek magán kívül fog ordítani, Apa el tudja hozni odáig...Erre Hál Istennek nem került sor, habár volt egy 20 perces finoman szólva sírás, aztán nem volt más választása, bánatában elaludt...Eközben Anya?:) Nagyooon jó volt...Annyira felszabadító érzés volt újra dolgozni, fontosnak érezni magam, tenni venni, koncentrálni, emberekkel kommunikálni...És úgy éreztem mintha nem is esett volna ki 1 év, semmi sem változott, minden ment mint a karikacsapás, mintha megállt volna 1 évig az idő...annyi különbség volt csak a dologban, hogy tudtam otthon vár a legnagyobb ajándékom, amit az élettől kaptam, és akitől annak ellenére, hogy elmondhatatlanul szeretem, jó volt kicsit elszakadni, visszatérni a való világba. Fülig érő szájjal jöttem haza, és ez mindenkinek jót tett..:D
Az első két alkalom nehéz volt a lurkónak, mostmár egyre jobban szokja, apával is jó egy kicsit kettesben lenni, ráhangolódnak egymásra...Én még mindig mosollyal lépek be az ajtón, és sokkal nyugodtabb, türelmesebb vagyok a gyerkőccel, ő meg annyira édesen, kivirultan fogad, csupa mosoly, hogy Anya hazajött, én meg még egy óráig szorongatom, mert abban a pillanatban esik le, mennyire nagyon hiányzott...:D
Nektek mi a véleményetek, mikor menjen vissza egy anyuka dolgozni?
Ti visszamentetek, vagy gyermeknevelésen vagytok vagy ez lett már a hivatásotok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése