2017. május 21., vasárnap

Balkonkertészkedés teljesen amatőröknek

   

   Nem akartam én erről bejegyzést írni, de pár hónap tapasztalat után, kötelességemnek tartom, hogy megosszam veletek a balkonkertészkedés "trükkjeit", csak azért, hogy ne járjatok úgy mint én. Balkonkertészkedés...olyan szépen hangzik, és olyan csábító, nem beszélve az interneten terjengő csodaszép, buja kis dzsungelekkel teli képekről, amin csorgatod a nyáladot, és megfogadod, ha az ég leszakad is, neked is lesz egy olyan. Elábrándozol a tél vége felé, milyen jó lesz nyáron kiülni egy csodaszép erkélyre, mondjuk a reggeli kávéddal, és egy könyvvel, miközben legeltetheted a szemed a burjánzó kis kerteden. Eddig ezzel semmi gond sincs, mert megcsinálni meglehet.

2017. május 19., péntek

Étkezz egészségesen, miközben spórolsz az élelmiszeren

       
     


       Nem tűnik hihetőnek, igaz? Pedig így van, elhiheted, hetek óta tesztelem, és mostmár veled is megosztom!
       Igazából nem tudatosam alakítottam ki ezt a módszert, csak ahogyan teltek a hetek, vettem észre, hogy szinte feleannyit költünk élelemre egy hét alatt, miközben szinte csak egészséges ételeket eszünk. De mi a titka az egésznek?

  •      Elhatároztuk, hogy életmódot váltunk, nem diétával és nem önsanyargató módszerekkel, hanem egyszerűen megváltoztatjuk az élelemhez kötődő kapcsolatunkat, egészségesebben élünk, kevesebb iparilag feldolgozott kajával, szinte semmi cukorral, liszttel. Mert ez jó nekünk! Jó a gyermekünknek! Meg szeretnénk előzni a betegségeket, és kellemes mellékhatásként a vonalainkra is befolyással lesz. Jobb közérzetünk lesz tőle, és több energiánk.
  •     Menütervezés!

2017. május 14., vasárnap

Te tudod ki vagy? Önismereti kérdőív

   

     Még így 30 évesen is, közben elragad a gondolat. Egyáltalán ki vagyok én? Vajon ismerem magam egyáltalán, úgy igazán? Ahogy mind éretebbé válunk, a felnőtté válással egy arányban, egyre kevesebbet törődünk saját magunkkal. Mármint úgy értem, úgy igazán, a személyiségünkkel, hogy kik is vagyunk mi, milyen értékeket képviselünk, mik a hibáink, hogyan lehetne rajtuk javítani, melyek (voltak) a legnagyobb álmaink, ha holnap meghalnánk, milyen lelkiismerettel tennénk azt? Kiaknáztunk-e vagy legalább tudatában voltunk-e a saját lehetőségeinknek, hogy mire vagyunk képesek, egyáltalán kik vagyunk mi? Ha ki kéne állni egy tömeg elé, és jellemezni magunkat, megtudnánk tenni?
     Rohanunk a hétköznapokban, gyerekeket nevelünk, robotolunk a munkahelyen, háztartást vezetünk, nem jut már idő saját magunkra. És az az igaszság, ahogy telnek az évek, mintha a saját igényeink is lecsökkenének. Régebben, még a mindennapi gondok nékül, nagyon szerettem, és szükségem volt rá, hogy sok zenét hallgassak, nagyon szerettem a klasszikus zenét, szerettem zongorázni, egy nap se telt el úgy, hogy ne táncoltam vagy énekeltem volna, a könyveket futószalagon olvastam, szerettem imádkozni, még egy kis oltárkám is volt a szobámban, szerettem kiülni a szabadba, és hallgatni a természet hangjait, szerettem új dolgokról tanulni, a világról. Ezek mind kellettek ahhoz, hogy jól érezzem magam. Erre volt igényem. És ha belegondolok, most is ugyanezekre a dolgokra lenne/van igényem, de ezek már nagyon el vannak nyomva a mindennapok súlya alatt. És ezzel együtt az idő nagy részében, arról is megfeledkezek, ki is vagyok valójában.
     Lassan eltávolodtunk a saját gondolatainktól, érzéseinktől, hiszen annyira le vagyunk foglalva az idő nagyrészében, és ha meg kell pihennünk is egy kis időre, előkapjuk a telefonunkat, a tévét, és az agyunk mind  kattog tovább. Nincs időnk lecsendesedni, hogy meghalljuk, igazából mire lenne szükségünk. Elég egy kis FB, egy rész sorozat, és máris jobban érezzük magunkat. De vajon boldogabbak is vagyunk? Annyira le van az agyunk tompítva ettől a sok médiától, hogy az igényeinket is alább hagytuk, nem töltünk minőségi időt önmagunkkal, talán már nem is hiszünk annyira önmagunkban, hogy képesek vagyunk az álmaink beteljesítésére, mert elpunyultunk. Magamról tudom, hogy nagyon ritkán, mikor meg tudok szabadulni a telefonozás, tévézés kényszerétől, és leülök az íróasztalomhoz csendben, vagy amikor a gyereket altatom, és van időm elmélázni a dolgokon, annyi nagyszerű ötletem támad, és új célok születnek a fejemben. De ahogyan legközelebb megfogom a telefont a kezembe, ezek köddé is válnak...sajnos..Dolgozom rajta, dolgozom rajta..:)
    Szóval pont ezért, tartok egy kis önismereti hetet, és utána kerestem az interneten, milyen kérdéseket kell föltennünk, hogy újra fölfedezzük magunkat. Csinálok egy listát, kinyomtatom, megválaszolom, és kitűzöm az íróasztalom mellé a falra, hogy többé soha ne felejtsem el, ki vagyok én valójában..:)
    Meg akarod ismerni önmagad? Akkor tarts velem! Hogyan csináld? Nyomtasd ki ezt a kérdés listát, és naponta elegendő 1-2 kérdésre válaszolni, hogy valóban mélyről jővő válaszokat kapjál. Írd ki egy papírra, vagy gépeld be, nyomtasd ki, és tedd egy neked tetsző helyre.

2017. május 3., szerda

Amiről senki nem beszél...Pedig kellene!!!

   

    Napokig gondolkoztam, megosszam-e veletek a történetemet, de rájöttem kötelességem, ha egy anyukának is segíthetek vele, már lehet, hogy egy életet menthetek meg általa. Még nagyon friss minden, hiszen csupán két hete annak, hogy meggyógyultam (és remélem így is marad, ha nem, akkor meg most már tudom mit kell tennem), de úgy érzem az egész világ megváltozott, újjászülettem hamvaimból...:) A BETEGSÉG NEVE: DEPRESSZIÓ.

2017. április 24., hétfő

Lomtalanítás a ház körül/ Autó

   
    Az autó a mindennapi életünk része. Ha már rend van mindenhol, miért ne legyen az autóban is? Megmondom miért...:) Mert egyszerűen gyerekkel nem lehet azt az autót rendben tartani...legalábbis nekem már nem sikerül, nektek igen? És hogyan?
    Mi rengeteget kocsikázunk a hétköznapokban is, de elég gyakran utazunk távolabbi helyekre is...Így elég sok időt töltünk az életünkből a kocsiban. Most, hogy ez jó-e vagy sem, ha a célt nézzük, akkor jó, mert ahová megyünk, az örömet okoz nekünk. Mindig büszke voltam arra, hogy az autónkat úgy ápoltuk, mint más a háziállatát. Mindig rendben tartottuk, tisztán, megkíméltük, javítgattuk...Elborzasztott mikor beültem valamelyik kollégám kocsijába, és ki se látszott a szemétből...hm??? Igen ám, de időközben gyarapodott a családunk, na nem egy háziállattal, hanem egy kis örökmozgó, öröknyűzsgő, kis zabálós krapekkel. És hirtelen megértettem a kollégáimat. Hát sokszor mi is úszunk a szemétben...Főleg egy nagyobb utazás után. De a képek majd önmagukért beszélnek...

       Még mindig fájlalom, hogy már nem tudjuk örök tisztán, rendben tartani az autót, de igyekszünk megtenni a tőlünk telhetőt...A csomagtartóban lévő káosz azonban úrrá lett rajtunk: babakocsi, játékok, homokozó szett, bevásárló szatyrok, meg mit tudom milyen kutyagumik még. Mikor kitakarítjuk a kocsit, legalább hármat térünk míg mindent felhordunk a lakásba..:)
     A képek minőségéért elnézést, most ez így sikerült...:( Íme az autónk egy nyaralás után...Olvass tovább a képre kattintva....
Autó belső takarítása  5 lépésben