2017. május 14., vasárnap

Te tudod ki vagy? Önismereti kérdőív

   

     Még így 30 évesen is, közben elragad a gondolat. Egyáltalán ki vagyok én? Vajon ismerem magam egyáltalán, úgy igazán? Ahogy mind éretebbé válunk, a felnőtté válással egy arányban, egyre kevesebbet törődünk saját magunkkal. Mármint úgy értem, úgy igazán, a személyiségünkkel, hogy kik is vagyunk mi, milyen értékeket képviselünk, mik a hibáink, hogyan lehetne rajtuk javítani, melyek (voltak) a legnagyobb álmaink, ha holnap meghalnánk, milyen lelkiismerettel tennénk azt? Kiaknáztunk-e vagy legalább tudatában voltunk-e a saját lehetőségeinknek, hogy mire vagyunk képesek, egyáltalán kik vagyunk mi? Ha ki kéne állni egy tömeg elé, és jellemezni magunkat, megtudnánk tenni?
     Rohanunk a hétköznapokban, gyerekeket nevelünk, robotolunk a munkahelyen, háztartást vezetünk, nem jut már idő saját magunkra. És az az igaszság, ahogy telnek az évek, mintha a saját igényeink is lecsökkenének. Régebben, még a mindennapi gondok nékül, nagyon szerettem, és szükségem volt rá, hogy sok zenét hallgassak, nagyon szerettem a klasszikus zenét, szerettem zongorázni, egy nap se telt el úgy, hogy ne táncoltam vagy énekeltem volna, a könyveket futószalagon olvastam, szerettem imádkozni, még egy kis oltárkám is volt a szobámban, szerettem kiülni a szabadba, és hallgatni a természet hangjait, szerettem új dolgokról tanulni, a világról. Ezek mind kellettek ahhoz, hogy jól érezzem magam. Erre volt igényem. És ha belegondolok, most is ugyanezekre a dolgokra lenne/van igényem, de ezek már nagyon el vannak nyomva a mindennapok súlya alatt. És ezzel együtt az idő nagy részében, arról is megfeledkezek, ki is vagyok valójában.
     Lassan eltávolodtunk a saját gondolatainktól, érzéseinktől, hiszen annyira le vagyunk foglalva az idő nagyrészében, és ha meg kell pihennünk is egy kis időre, előkapjuk a telefonunkat, a tévét, és az agyunk mind  kattog tovább. Nincs időnk lecsendesedni, hogy meghalljuk, igazából mire lenne szükségünk. Elég egy kis FB, egy rész sorozat, és máris jobban érezzük magunkat. De vajon boldogabbak is vagyunk? Annyira le van az agyunk tompítva ettől a sok médiától, hogy az igényeinket is alább hagytuk, nem töltünk minőségi időt önmagunkkal, talán már nem is hiszünk annyira önmagunkban, hogy képesek vagyunk az álmaink beteljesítésére, mert elpunyultunk. Magamról tudom, hogy nagyon ritkán, mikor meg tudok szabadulni a telefonozás, tévézés kényszerétől, és leülök az íróasztalomhoz csendben, vagy amikor a gyereket altatom, és van időm elmélázni a dolgokon, annyi nagyszerű ötletem támad, és új célok születnek a fejemben. De ahogyan legközelebb megfogom a telefont a kezembe, ezek köddé is válnak...sajnos..Dolgozom rajta, dolgozom rajta..:)
    Szóval pont ezért, tartok egy kis önismereti hetet, és utána kerestem az interneten, milyen kérdéseket kell föltennünk, hogy újra fölfedezzük magunkat. Csinálok egy listát, kinyomtatom, megválaszolom, és kitűzöm az íróasztalom mellé a falra, hogy többé soha ne felejtsem el, ki vagyok én valójában..:)
    Meg akarod ismerni önmagad? Akkor tarts velem! Hogyan csináld? Nyomtasd ki ezt a kérdés listát, és naponta elegendő 1-2 kérdésre válaszolni, hogy valóban mélyről jővő válaszokat kapjál. Írd ki egy papírra, vagy gépeld be, nyomtasd ki, és tedd egy neked tetsző helyre.